HOGYAN HORDTA EL A BOLOND A HEGYEKET? A Thaing és a Wangwu hegység vagy 700 li átmérőjű és sok ezer láb magas lehet. A hegy északi oldalán lakott egy öreg ember, közel járt már a kilencvenedik évéhez, és mindenki úgy hívta: a Bolond. Mivel a ház bejárata a hegyre nézett, minden alkalommal kerülőt kellett tennie, akár elment hazulról, akár hazament Ezt módfelett kényelmetlennek találta, egy napon hát összehívta családját, hogy megbeszéljék, mit is tehetnének. - Mit szólnátok hozzá, ha elhordanánk a két hegyet? - kérdezte. - Akkor utat nyithatunk délre, a Han folyó partjához. Valamennyien egyetértettek vele, csak a felesége aggodalmaskodott - Annyi erőd sincs, hogy egy dombocskát elhordj ! Hogy tudnád elhordani a két hatalmas hegyet? Aztán meg hová tennétek a kihányt földet és sziklát? - Belehajítjuk a tengerbe - hangzott a válasz. A Bolond a fiával meg az unokájával elkezdte ásni a földet, és kosárba rakva cipelték a tengerhez. Élt a szomszédságukban egy Jing nevű özvegyasszony, meg annak a hétéves fia, ők is elhatározták, segítenek elhordani a hegyeket Hetekbe tellett, míg egyszer-egyszer megjárták az utat. Lakott a Han folyó partján még egy nagyon öreg ember, akit mindenki úgy nevezett: a Bölcs. Látva fáradozásukat, jót kacagott, s megpróbálta lebeszélni őket a munkáról. - Elég legyen az értelmetlen ostobaságból! - kiáltotta. - Hisz öreg vagy és gyenge, nem tudod elhordani picinyke részét sem a hegynek. Hogy tudnád elhordani azt a rengeteg földet meg sziklát? A Bolond hosszan tartó pillantást vetett rá. - Milyen ostoba és együgyű vagy - felelte. - Annyi eszed sincs, mint az özvegy kisfiának. Ha meghalok, itt marad utánam a fiam, aztán meg a fiam fia, és így tovább nemzedékről nemzedékre. Mivel pedig a hegy nem nő, idővel miért ne tudnánk elhordani? A Bölcs erre nem tudott mit mondani.
GYANÚ Egy ember nem találta helyén a baltáját Bizonyos volt benne, hogy a szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt, mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott volna. Egy szó, mint száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj. Később a mi emberünk kiment ásni a kertjébe, és a kertben meglelte a baltát Amikor pedig újra megnézte magának a szomszéd legény gesztusait, semmit sem talált már bennük, ami tolvajra emlékeztette volna.
AZ EMBER, AKI SENKIT SEM LÁTOTT Qi tartományban élt egy ember, aki nagyon vágyott rá, hogy aranya legyen. Egy ízben takarosan felöltözött, elment a piacra. Az aranykereskedő pultjánál darab aranyat dobott a mérlegre, aztán szó nélkül zsebre vágta. A rendőr elkapta. Megkérdezte tőle: - Hogy lophattál aranyat ennyi ember szeme láttára? - Amikor az aranyat eltettem, nem láttam senkit. Nem láttam senkit és semmit, csak az aranyat - felelte az ember.
AZ UTÁNZÁS OSTOBASÁGA Xi Shit, az ismert szépséget sokszor kínozta a gyomorégés, ezért gyakran mutatkozott fájdalomtól elgyötört arccal az emberek előtt. Egy falubeli csúnyácska leány, aki roppant vonzónak tartotta Xi Shi viselkedését, ugyancsak összefonta karját a gyomra előtt, és fájdalmas képet vágva sétafikált. A gazdagok, megpillantva a lányt, magukra. zárták ajtóikat, a szegények pedig észveszejtve menekültek előle. Szerencsétlen leány! Hiába csodálta Xi Shi viselkedését, nem tudta felismerni, hogy mi benne a csodálatos.
A BÉKA A FORRÁSNÁL Élt egy béka a sekély forrásnál. - Nézd csak, milyen remekül élek itt! - mondta az arra vetődő kelet-óceáni teknősnek. - Ugrálhatok a köveken, ha ki akarok jutni a partra, s megbújhatok a sziklahasadékokban. Kedvemre hűsölhetek a pocsolyákban, ha meg kedvem támad, bebújok a mély iszapba. Nincs az a rák, nincs az az ebihal, amelyik olyan remekül élne, mint én ! Én vagyok az úr a forrásban és a parton. Kívánhat ennél többet valaki? Miért nem jössz erre gyakrabban, hogy elszórakozzunk? Mielőtt a kelet-óceáni teknős belépett volna a forrásba, lábának körme beleakadt valamibe. Megállt, hátralépett, majd belefogott, hogy elmondja a békának, milyen az óceán. - Az óceán szélesebb ezer linél is, és legalább ezer li mély. Valamikor a régi időkben tíz évből kilencben dagály volt, ám a tenger szintje mégsem emelkedett, aztán meg minden nyolc évből hétben apály volt, de a tenger szintje mégsem csökkent Az óceán korokon át mindig ugyanolyan. Hát ezért szeretek az óceánban élni. Szavait figyelve a béka zavartan hallgatott.
A HERCEG ÉS AZ ÍJA Xuan herceg, a szenvedélyes íjász szeretett dicsekedni az erejével, holott harminc csinnél súlyosabb íjat nem tudott felajzani. Amikor barátainak felajánlotta, feszítsék meg az íj húrját, azoknak csak úgy félig-meddig sikerült, bárhogy erőlködtek. - Hát ez bizony megvan kilencven csin! - kiáltott fel az egyik. - Senki más, csak felséged tud bánni ilyen súlyos íjjal. Ez roppant mód hízelgett a hercegnek. És bár valójában harminc csines íjat használt, élete végéig meg volt győződve róla, nyom az kilencvenet is. A herceg az üres bók kedvéért feláldozta az igazságot.
A BAGOLY KÖLTÖZÉSE A bagoly találkozott a gerlével. - Hová mégy? - kérdezte a gerle. - Keletre tartok. - És miért? - Itt senki sem szereti a huhogásomat Keletre költözöm. - Ha a hangodat megváltoztatod - mondta a gerle -, akkor semmi baj. De ha nem tudod megváltoztatni, keleten éppen úgy félnek majd tőle, mint itt.
RÖVIDLÁTÁS Két rövidlátó ember minduntalan az éles szemével dicsekedett. Valaki hírül adta nekik, hogy a templomban emléktáblát helyeznek el. Mindketten szerették volna tudni, mi lesz a tábla szövege. A táblaavatás napján együtt mentek a templomba. Felnéztek a templom homlokzatára, egyikük megszólalt: - Nézd csak, nem azok az írásjelek vannak felírva, hogy "Fényesség" és "Becsületesség?" A másik bólintott. - A kisebbek meg, azokat biztos nem tudod kiolvasni, azt jelentik: X. Y. írása, ennek meg ennek a hónapnak ezen és ezen a napján! Egy járókelő megkérdezte, mit bámulnak. Amikor megmondták, a járókelő elnevette magát - A táblát még fel sem tették, hogyan tudnátok elolvasni, mit írtak rá?
A PÚP ELTÜNTETÉSE Egy sarlatán azt állította, csodára képes. - Bármiféle púp legyen a hátadon, kerek, görbe vagy ferde, gyere hozzám, azonnal kiegyenesítem ! Egy hiszékeny púpos elment hozzá, hogy gyógyítsa meg. A sarlatán deszkán hasra fektette a púpost, másik deszkát a púpjára helyezett, aztán teljes erejéből ugrálni kezdett a deszkán. A púp eltűnt, ám a púpos meghalt A púpos fia be akarta perelni a sarlatánt, aki így védekezett: - Én arra vállalkoztam, hogy kiegyenesítem a púpját Ahhoz, hogy közben meghalt, semmi közöm.
A SZELLEMEK FESTÉSE Qi herceg udvarában élt egy festőművész. - Mondd csak - kérdezte a herceg -, mit a legnehezebb megfesteni? - Kutyát, lovat, hasonlókat - felelte a művész. - És mit a legkönnyebb? - kérdezte a herceg. - Szellemeket és szörnyeket - mondta a festő. - A kutyákat, lovakat meg más élőlényeket ismerik, és nap mint nap látják az emberek, összehasonlítják a festményen szereplőkkel, ezért nagy feladat az ábrázolásuk. A szellemeket és szörnyeket viszont soha nem látta senki, így hát egyszerű megfesteni őket.
AJÁNLOM AZ OLDALT
