Eino Leino

SZERETLEK

Benned szikrázó halmazban hever

sosem sejtett világok ritka kincse,

kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,

s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.

Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e

kincsnek, amivel fennen kérkedel…

Valaki rám fellegtrónusról int le,

kit én emeltem csak az égbe fel –

S hiába tettem, hisz nincs egy rövid

pillanat, mely közönyödben megingat.

Rejtélyes ujjak szorgosan szövik

életünk sötét s arany szálait.

Mosolygunk, míg az álom karja ringat

s felrettenünk, siratva álmainkat.

(Képes Géza)