Új bejegyzés Frissítés

2005.06.10. 13:08

Szia Ági! Nagyon tetszik amit írtál. Az első pár gondolatnál már előttem volt az Alcsutdobozi arborétum. Ott látni olyan hatalmas fákat melyeket aborostyán hosszú évek alatt szinte teljesen benő, és roppant erővel szorongat.                                                                  üdv:Józsi

2005.06.10. 11:49

Erdõben Az erdõ ugye milyen nyugtató? Minden lépés reccsenõ, kutató Fákkal van tele és növényekkel, Egymást sohasem engedik el... Én is erdõben nõttem fává Köröttem más bokorrá, virággá Magasra nyúltam, az égbe fel De gyökerem nem engedett el... Tavaszok, telek sorakoztak Az ágaim, leveleim sokasodtak Majd virágokká ért bennem a lét Tõzike, ibolyka, mind egy marék Törzsem alatt megbúvtak félszen Vigyáztam rájuk mindig merészen. Majd értetlen néztem egy hajtást Évekig csak idegen talajtárst... Bár virága nem volt, mégis szerettem Rám kapaszkodott erõvel, félszegen Apró kacsokkal kúszott felfelé Évek alatt mit keresett meglelé½ Nászt szõtt körém, én észre sem vettem Mindig sokasodó leveleit figyeltem Kemény törzsem már rég zöld és élõ Nem terhes, mert õ néma eskükérõ Jöttek tavaszok, telek, nem érdekelt Gyökere lassan átfonta gyökeremet Együtt lüktettünk a föld alatt Föld felett a teste koronámhoz szaladt Bár az ibolykák rég nem nyílnak Csatát érzések bennem mégsem vívtak Nem vágytam másra többet soha már Ágaimnál megtorpant... de mire vár? Kettõnk násza most lelassult csendben Várok már egy éve szép türelmesen. Megérte várni, mert újra kihajtott Végre ágaimra is felsikamlott... Bejárta némán lombvilágomat Kerülve leveleimet, virágaimat Beszõtte testemet egészen... Szótlanul félszen és merészen. Együtt lüktet most a két test Szimbiózisban te is éltetsz Szívembe markolsz érzések rostján Többé el nem válunk... borostyán... /Phille Viö/ Remélem tetszeni fog. Üdv:Ági

2005.06.10. 00:11

Szia Ági! Szólíthatlak így? Bár nem tudom ki vagy, nem ismerlek. De úgy gondolom te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy az életet szenvedésnek éld meg. A vágyakra mindenképpen, élvezetekre mértékkel, de szüksége van az embernek, mert ha nincsenek vágyak és remények akkor mi ösztökélné előre az embert. Gondolj csak például a szerelemre, vágyak, sóvárgás és szenvedés, de az életünk meghatározó része és ha kimaradna az életünkből azzal csak kevesebbek lennénk, s ilyen szenvedésre néha még szükségünk is van. Madách valahogy így fogalmazta meg: " Az élet a küzdés önmaga"                                                                                       üdvözlettel:    Józsi

2005.06.09. 14:11

Szia Józsi! Szólithatlak így? Bár nemtudom kivagy, nem ismerlek. Miután az életről, az emberi gondolatokról is lehet olvasni itt, gondoltam én is írok: "Az élet szenvedés. Amíg elménk telítve van vágyainkkal, az élvezetek iránti sóvárgással, addig csak szenvedés lehet a sorsunk, mert minden élvezet mögött ott leselkedik a büntetés. A gyűlöletnek csak a szeretet vethet véget." Buddha Üdvözlettel:Ági

2005.06.05. 13:29

Ajánlom ezt a honlapot Márky nekem is nagyon sokat segítet: www.csinaljadmagad.gportal.hu Ezzel hálálom mge neki Szia Dani

2005.05.12. 20:02

Szia Jozsi! Megnéztem az oldaladat. Nagyon jóóóóóóó!!!!! Totya.

2005.04.19. 10:08

Helló Józsi! Köszönjük a mai napi bejegyzésedet is.Reggel olyan szuttyos volt a hangulatom, de jobb kedvem lett ahogy elolvastam.Sőt napközben is oda-oda pillantok.  köszi Ági

2005.04.11. 23:00

Szia Józsi! Sikerült megtalálnom a honlapod, gratulálok!   Üdv: Éva

2005.04.05. 23:15

Ha van észrevételed, írd ide bátran.

[Friss hozzászólások] [49-30] [29-10] [9-1]